Gabi, egy másfél éves kisfiú édesanyja

Tánc? Tánc?! Tánc!!! Tánc…

  • Nehéz kérdés, hogy tulajdonképpen mit is jelent számomra a tánc eme formája. Hiszen magam is vegyes érzéseket tápláltam korábban irányába. Sztriptíz. Igazából hivatás. Ezt gondoltam, annak ellenére, hogy magam is próbálkoztam vele. Természetesen az eredmény igen csak szerény volt. Akkor azt gondoltam, hogy elég ennyi. Az oda vezető út a fontosabb.

    Soha nem lett volna bátorságom kipróbálni, ha nem egy számomra fontos ember hív, hogy rugaszkodjak neki a dolognak.

    Először csak úgy. Kipróbáltam. Tetszett is, meg nem is. Nem vagyok egy mozgásművész. Nem ismertem senkit a barátnőmön kívül. Egy társaság, ami ugyan nyitott, mégis zárt. Befogadnak? Befogadtak… Küzdök, küzdünk önmagunkkal. Mindannyian. Ez barátokká, egységgé kovácsol minket.

    Mezítláb tekeregtem a sok magas sarkú között. El sem tudtam képzelni, hogy 10 év után én is felhúznék egy ilyen darabot „törékeny” lábamra. És tessék. Tipegek, topogok, hajlok, egyensúlyozok. Tekerem a csípőm, dobálom a hajam, emelem a lábaimat. Mindezt plusz 10 centivel. Bár a járás még nem tökéletes. De sebaj, egyszer biztos az lesz.

    Mozgok. Az izmaim erősödnek. Erősítik bennem a nőt. A nőt, amit a szülés után nem nagyon sikerült megtalálnom. Kihúzom magam. Tánc közben és az utcán is. Felemelem a fejem. Jól érzem magam!

    Kaptam. Nem pusztán koreográfiát. Egy érzést. Lehetek az, AKI. Úgy, ahogy. Én. Kifejezek valamit. Az érzést, ami bennem keletkezik. Amit továbbadok. A páromnak, szerelmemnek…

     

    Gabi

     

 

 

testformálás, nőiesség, tánc tanulás, tánc oktatás, striptease tánc oktatás, diéta, táncos edzés, nőies mozgás, testápolás, különleges edzés, női edzés, női tánc